Mint igazi nápolyi pizzát készítők, megkérdőjelezhetetlen, hogy mi mit preferálunk, amikor pizzáról van szó. Ugyanakkor nem tagadhatjuk, hogy a pizzák mára már globális ételekké váltak, amire vonatkozik a mondás: ahány ház, – ország – annyi szokás.
Az amerikaiak esküsznek a chicagoi “deep dish” pizzára, a magyarok kolbászt és tükörtojást raknak rá, a koreaiak kimchi feltétet is használnak. Ugyanakkor ezek mindegyike ugyanannak az olasz ételnek a változatai.
Vannak azonban olyan változatok is, amik nemzettől és ízléstől függetlenül szerte a világon népszerűek. Ezek közül veszünk sorra most párat.
Margherita
Mi mással is kezdhetnénk, mint a modern pizzák “anyjával”, a Margheritával?
A Margherita igazi nemzeti örökség Olaszországban, hiszen kialakulása magával az egységes olasz állammal köthető össze.
Történt ugyanis 1899-ben, hogy az újonnan egyesült Olaszország uralkodói párja – I. Umberto király és Szavojai Margit királyné – Nápolyba utaztak. Az út során azonban a királyné gyomorrontást kapott és nagyon legyengült. Egyszerű ételt kívánt, olyat, amilyet beteg gyomra is befogad, így hát férje felkereste a város legjobb pizza készítőjét.
(Más történetek szerint a királyné csupán belefáradt már a francia ételekbe, amiket uralkodóként folyamatosan fogyasztott és egy új, finom, olasz fogásra vágyott.)
Az pizzát elkészítő úr Raffaele Esposito volt, a kapott lehetőséget pedig nem csak megragadta, de meg is forgatta. Amellett, hogy olyan nápolyi pizzát készített a királynénak, amitől máris jobban érezte magát, az új olasz egység mellett is elkötelezettségét fejezte ki.
A pizzatésztára piros paradicsomszósz, fehér mozzarella és zöld bazsalikom került – az olasz zászló színeit tükrözve.
Az ételt magáról a királynéról nevezte el, így pedig megszületett a ma már világszerte ismert Margherita pizza.
Nem véletlen, hogy az általunk is precízen követett AVPN szabályrendszere is szigorúan megszabja a Margherita elkészítésének lépéseit – illetve hogy a Margherita lényegében a legtöbb másik pizza kiindulópontja.
Marinara
Visszatérve Margit királynéhoz, a történet úgy teljes, ha azt is megemlítjük, hogy Raffaele Esposito három pizzát készített az uralkodónőnek. A harmadik volt a sorban csupán a Margherita – ezt a Marinara és a Napoli előzték meg.
A Marinara ma is népszerű pizza, többek között azért is, mert a laktóz- vagy tejfehérje érzékenyek számára is kiváló választás lehet. Ez ugyanis azon kevés pizzák egyike, amelyikre nem kerül sajt: csakis paradicsom, fokhagyma és oregánó. Emiatt kifejezetten fontos, hogy a paradicsom megfelelő fajtájú és minőségű legyen: a Donna Mammánál az egészben, konzervben érkező San Marzano paradicsomokat kézzel nyomkodjuk szét, hogy kellemes darabos, de jól kenhető állagot érhessünk el.
Bianca
A Bianca az a pizza, amelyről sokan először el sem hiszik, hogy valóban Olaszországból ered. Ennek oka, hogy a paradicsomszósz teljes mértékben hiányzik róla.
Éttermünkben mozzarellával, bazsalikommal, extra szűz olívaolajjal, pecorino forgáccsal és koktélparadicsommal készítjük. Bár ízvilágában némiképp valóban különbözik a “hagyományos” nápolyi pizzától, pontosan annyira eredeti, mint bármelyik másik társa.
Quattro formaggi
Újabb olyan felsorolási pont, amelyről néhányan talán nem is gondolták, hogy eredetileg is olasz.
Ahogyan neve is mutatja, a quattro formaggi-ra négyféle sajt kerül, ezek dominálják az egész ételt. A hazánkban megszokottakkal ellentétben a Donna Mamma quattro formaggi pizzájára nem kerül paradicsomos alap, csupán fontina, pecorino, gorgonzola és mozzarella. (Na meg persze extra szűz olívaolaj és bazsalikom). Ennek oka, hogy a paradicsomnak önmagában is kifejezetten erőteljes az íze, így ha a sajtokra szeretnénk helyezni a hangsúlyt, azokat könnyen eltompítja, elnyomja.
Sonkás
Végül, de nem utolsó sorban, említésre méltó a sonkás pizza is – ennek azonban egy igazán olasz verzióját szeretnénk most bemutatni.
Az étlapunkon Cristina néven találjátok azt a fogást, amely bizonyos értelemben kilóg a sonkás pizzák sorából. A paradicsomszósz mellett parmezánnal, mozzarellával és olívaolajjal kerül sütésre a pizza, a kemencéből kikerülve azonban még nem áll tálalásra készen. Rukkola és prosciutto crudo kerül az egész tetejére, amelyek már egyáltalán nem kerülnek sütésre – a nyers prosciutto crudo-t ugyanis nem sütjük meg, a rukkola pedig megfonnyadna a hőtől.
Ezáltal fantasztikusan izgalmas étel születik, hiszen a sült alap lágy és puha, a rukkola és a prosciutto pedig friss és ropogós.
Vitathatatlanul a kedvenc pizzáink közé tartozik, így csak ajánlani tudjuk, hogy legközelebb kóstold meg Te is!
Ez lenne tehát néhány a legnépszerűbb pizzák közül.
Természetesen még számos másik ajánlattal várunk éttermünkben a Rákóczi út 1-3. alatt.
Alig várjuk, hogy ott találkozhassunk Veled!